Volt egyszer egy boldogság

Veled minden perc tiszta volt és mámorító,
Hazug szerelmes mosolyod bátorító.
Elhittem, hogy létezik, olyan, hogy örökké,
Mi tettük a kapcsolatot börtönné.
Ne kérdezd, szívem miért reped még mindig ketté, 
Nem volt elég, hogy elfelejtselek ez az egy év. 
Most, hogy ennyi idő után újra láttalak, 
Rájöttem, hogy azóta is, csak téged vártalak. 
Soha nem szerettél, most már tudom, 
Flegma, hazug szavaidat már nagyon unom. 
"Mégis mit szerettél te benne?" 
Teszik fel a kérdést több ezren. 
Erre a választ megtudni sosem fogom, 
De egy részem minduntalan érted dobog! 
Gondolj most rám egy röpke pillanatra, 
Mikor, összeborzongtam csupán az illatodra. 
Emlékezz vissza milyen szorosan öleltél, 
A boldogság legmagasabb csúcsára röptettél. 
Látod a képet, mikor először mondtad, hogy szeretsz? 
Hogy te engem el sosem engedsz? 
Mielőtt elalszol ma éjjel, 
Jusson eszedbe mikor öleltél, olyan nagy hévvel. 
De ne aggódj most már biztosan tudom, 
Hogy én utánad soha többé nem futok!