Csak egy égi tünemény

Az első szerelmet elfelejteni sosem lehet, 
Bármikor látlak felkavarod bennem a szelet. 
Csókod íze még mindig édes, 
Látod? Még most is elolvadok tőled édes. 
Ahogy rám tekintesz, majd mosolyogsz, 
Megérintesz és azonnal sompolyogsz. 
Tudom, hogy egyszer igazán szerettél, 
Nem maradt más, csak a szenvedély. 
Furcsa, de engem sem dönt el az érzés, 
Ami bennem van, az a sok megválaszolatlan kérdés. 
Leszünk-e még együtt valaha? 
Szívünknek lesz-e ugyanaz a dallama? 
Lesz olyan, hogy elég jó leszek neked? 
Lehetek-e még boldog veled? 
Most újra nélküled élek, 
Bevallom iszonatosan félek. 
Gyere vissza hozzám kicsim, 
A világot neked adnám még egy picit.